A négy ma létezõ svájci pásztorkutyafajta (berni pásztor, nagy svájci pásztor, appenzelli és entlebuchi) közül egyértelmûen a berni pásztor a legnépszerûbb, jóllehet ezt a fajtát sem sorolhatjuk a túlzottan elterjedt népszerû fajták közé.
A legenda szerint a római légiókkal együtt érkezett Svájcba. Itt keveredett a helybéli pásztorkutyákkal létrehozva a svájci pásztorkutyát. A XVIII, XIX. Századra a bernit olyannyira kiszorította a látványosabb megjelenésû bernáthegyi, hogy a fajta majdnem kihalt. Az utolsó pillanatban egy lelkes berni polgár kezébe vette a fajta sorsát. Néhány a távolabb esõ völgyben fellelt még romlatlan, tiszta fajkutyákat összegyûjtötte. Áldozatos munkájának köszönhetõ, hogy a fajtát 1904-ben bejegyezték a Svájci Kutyatörzskönyvbe, mint elsõ "Dürrbachi" kutya. Néhány évvel késõbb aztán a fajtát Berner Sennenhundnak nevezték el.