Felnõtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testõr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szõrét húzzák, vagy az orrát piszkálják. Gazdájának hûséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sõt bizalmatlan.
A fajta a magányt rosszul viseli, legjobban a gazdája mellett érzi jól magát. Gyermekszeretõ õrzõkutya. Amerikában "ovónéninek" is nevezik. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de ne felejtkezzünk meg a hosszú szõrzetérõl mely hetente két-három óra ápolást igényel.
	A bobtail magyar néven óangol juhászkutya -ha szõrzete megfelelõen ápolt- különleges és impozáns látvány. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelõkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk a bobtail szó szerint csonka farkat jelent.
Bár a XVIII.század Britanniájában a különbözõ juhászkutyák még alig különültek el egymástól, már meghatározták a bobtail egyik jellegzetességét, miszerint háta a martól átlósan emelkedik Angliában kiállításon elõször 1865-ben szerepelt a fajta. A fajta megnevezését 1890-ben változtatták, old english sheepdogra. Napjainkban a bobtailnek már nem kell marhacsordák mellett dolgoznia, viselkedését még mindig õsei tulajdonságai jellemzik: öntudatosság, rettenthetetlenség, erõs személyiség.