A foxi kicsi, de kíváncsi, élénk, éber, jó jelzõkutya. A terrierek tipikus képviselõje, azok jellegzetes makacsságával együtt. Mozgásigényét nem csak hosszú sétákkal, hanem sok-sok játékkal kell csillapítani. Aki egy foxit fogad a házába, az készüljön fel rá, hogy az elkövetkezõ 15 évben rengeteg idõt fog labdadobálással eltölteni.
Bolondos, igazi mókamester. Gazdája sohasem fog unatkozni, mindig képes megnevettetni kétlábú falkavezérét. Bármilyen kicsi is egy foxi, következetes nevelést igényel kölyökkorától kezdve, ha nem akarjuk, hogy a fejünkre nõjön.
		Kölyökkorától kezdve minél több fajtársával találkozzon kis foxterrierünk, kölykökkel és felnõtt kutyákkal egyaránt. Így a helyes szocializálás sok kellemetlen kalandtól kíméli meg a gazdát, ugyanis a foxik hajlamosak túlbecsülni magukat, és akár egy falka rottweilerrel is felvenni a harcot.
Megfelelõ motivációval gyorsan tanulnak, hiszen rendkívül intelligensek. Nem szabad azonban lebecsülni a foxterrier veleszületett vadászszenvedélyét, és nagy hangsúlyt kell fektetni a behívás tanítására, hogy bármilyen szituációban magunkhoz hívhassuk kutyánkat.