Nagy termete ellenére az ír farkaskutya a legszelídebb ebek közé tartozik. Csendes, nyugodt, jóindulatú fajta. Rendkívül erős és méretéhez képest meglepően gyors mozgású kutya. A durva külső meleg gyermekszerető szívet takar.
	E fajta története szorosan összefügg a kelta nép történelmével. Bár az ír farkaskutyák, már jóval a kelták letelepedte előtt éltek Írországban. Annyi bizonyos, hogy az ír történelmet szinte végigkísérik az ír farkaskutyáról szóló legendás történetek. A fajta őseit a kelták főleg vadászat miatt tenyésztették. A tekintélyt parancsoló, bátor ír farkas hűséges társ volt a vaddisznó a jávorszarvas vagy éppen farkas vadászat során..
A XVII. század végén és az azt követő időszakban nagy éhínség tombolt Írországban, amely nem csak a lakosságot hanem e falytát is megviselte. A szigetről teljesen kipusztultak a farkasok és ez az ír farkaskutyát is feleslegessé tette. A kutyák száma erősen lecsökkent, szinte csak státusszimbólumként maradt meg egyes ír nemesek mellett
	A fajta a XIX. Században kelt újra életre. Az áldozatos tenyésztőmunkának köszönhetően a fajta népszerűsége nőtt. Kialakultak a fajtára napjainkban is jellemző külső és belső tulajdonságok. Nagy termete ellenére az ír farkaskutya a legszelídebb ebek közé tartozik. Csendes, nyugodt, jóindulatú fajta. Rendkívül erős és méretéhez képest meglepően gyors mozgású kutya. A durva külső meleg gyermekszerető szívet takar.
Általános leírása: Színe: leggyakoribb a szürke, de lehet acélszürke, fehér, búzaszínű vagy őzbarna is. Marmagasságuk: a kanoknak legalább 79 cm, a szukáké miniálisan 71 cm, de itt sem írnak elő felső határt. Súlyuk általában 45 és 60 kg között változik.
	A világ legnagyobb termetű kutyájának tartják. Több száz évvel ezelőtt állítólag előfordultak a 120 cm magas 80 kg-os példányok is.