A Kárpát-medencében végleg letelepedett magyarok számára az Etelköz végtelen sík sztyeppéi után valóságos Eldorádót jelentett e vadban bõvelkedõ vidék. A történetírás szerint Árpád  itt letelepedett népének hûséges társa valószínileg a komondor, a kuvasz, a puli és az agár volt.  A két nagytestû, fehér õrzõ-védõ pásztorkutya a ragadozók, és rablók elõl védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég erõs. Mátyás király idejében alkalmazták a kuvaszt már vadászatokon is, fõleg farkas ellen, hiszen a nyájõrzésbõl eredõen, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetõen erre kiválóan alkalmas volt. A fajta rendszeres, tervszerû teyésztése 1905-ben kezdõdött. A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték elõször.